A Volturi
Kikerekedett szemekkel bámulta a jövőt. Hirtelen biztos voltam benne az arckifejezése alapján, hogy óriási veszélyt lát maga előtt. Az ösztöneim azonnal beindultak. Felpörgött az agyam, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Harci lázat kezdtem érezni. Edward le volt mellettem merevedve. Láttam a feszültséget, a dühöt, és a félelmet az arcára kiülni. Abból, hogy félelem ült az arcára azonnal tudtam, hogy Alice látomásának köze kell, hogy legyen a Volturihoz. Edward semmi mástól nem félt, amióta tudta, hogy milyen képességeim vannak, csak a Volturitól. Vele ellentétben, én viszont nem féltem tőlük. Tudtam, hogy nem bírnak velem mit kezdeni, és senkit sem tudnak bántani, aki másfél kilométernél közelebb van hozzám, mert kiütöm a tudatukat, mielőtt bármit is tennének.
– Mi történt Alice? Mit látsz?
– A Volturi! Jönnek!
– Mikor érnek ide?
– Gyakorlatilag itt vannak!
– De hogyan? Nem láttad őket előre?
– Nem tudom mi történt, de egyszer csak megláttam, hogy már itt vannak Kanadában. Meneküljünk! Meg akarnak ölni minket. Valamitől teljesen biztosak a dolgukban. Nem akarnak kockáztatni. Le akarnak rohanni minket. Most nem lesz semmiféle tárgyalás, mint tavaly. Jönnek és támadnak.
– Nyugi Alice. Jöjjenek csak. Arra az egyre vigyázzatok, hogy másfél kilométernél közelebb maradjatok hozzám. Akkor nem tudnak ártani nektek. A többit bízzátok rám. Nessie, dél irányba kerülve, futás La Push-ra, és maradj ott Jake-kel! Készüljenek fel egy esetleges támadásra, de ne jöjjenek ide! Felesleges veszélybe sodornák magukat. Ha megölnek minket, légy boldog Jake-kel kicsim! Szülj neki gyerekeket, amint lehet! Szaporodjatok, hogy többen legyenek a farkasok is, hogy egyszer erősebbek legyetek náluk!
– Anya, most viccelsz, ugye?
– Nem kicsim, lehet, hogy tényleg megölnek, de tudom, hogy te túléled, és nekem csak ez számít. Most pedig menj, míg késő nem lesz!
– Bella! Nem akarok nélkületek élni!
– Ott lesz neked Jacob, fuss!
Nessie végre elfutott dél felé, hogy jó nagy kerülővel eljusson La Push-ra, és biztonságban legyen a falkával, és Emilyvel.
– Esme, nem utasíthatlak, de megtennéd a kedvemért, hogy Angelat hazamenekíted? Fent alszik Rosalie-ék szobájában.
– Ne is folytasd! Mire ideérnek, itt leszek. Ne próbálj rávenni, hogy maradjak távol, nekem Carlisle mellett a helyem. Együtt győzünk vagy bukunk el. Viszont veled az oldalunkon, valahogy nem félek a bukástól – szólt még vissza a ház ajtajából. Mindig tudta, hogyan csöpögtessen egy kis önbizalmat a másikba, amikor reménytelen a helyzet.
– Alice, azt tudod, hogy mennyien jönnek? – vette ki a kérdést a számból, Jasper.
– Talán negyven-ötven vámpír, de a jó része teljesen ismeretlen ázsiai.
– Jellemző! Aro olyanokat hoz ellenünk, akik a tavalyi fiaskóban nem vettek részt, így nem tudják, hogy a látszat ellenére az erőviszonyok másként is alakulhatnak, mint ahogy Aro mondta nekik – dohogott szinte magában Edward.
– Igazad lehet drágám, de ne felejtsd el, hogy most csak nyolcan vagyunk ötven ellen!
– Jane-t és Alecet le bírod kötni, nem? – kérdezte Edward.
– Ki bírom ütni a csapatuk jó részét, csak nehogy legyen valami ellenszerük velem szemben, mert akkor elvesztünk.
– Bella, olyan hatalommal bíró vámpír, mint te, nincs másik a földön. Ha meg nem előz a képességével valaki, akkor esélyük sincs ellenünk – latolgatta az esélyeket, Jazz.
– Ettől félek én is! Ha a pajzsomat semlegesíti valaki közülük, akkor elvesztünk. Jane megbénít a fájdalommal, és már azt tesz veletek Alec, amit csak akar.
– Ne agyalj ezen előre, Bella! Nem tudom a stratégiájukat kitalálni még én sem, mert nem tudom, mivel rendelkeznek az ázsiaiak – szólt most már közbe kissé idegesen, a találgatást hallva, Jasper.
– Akkor lesz, ami lesz. – tette fel a pontot az i-re, szinte egyszerre Alice és Emmett.
– Nem adjuk könnyen a bőrünket! – hallottam meg Jacob hangját.
– Arra meg ne is számítsatok, hogy vámpírokat öltök, minket meg kihagytok a buliból! – ez már Sam volt, a többiek már mind négy lábon jöttek. Csak Jacobot hozta Nessie a hátán és Samet Emily.
– Nessie! Mit mondtam neked?
– Ne hara…
– Ne bántsd! Amikor elmondta az üzenetedet, tudtuk, hogy ide kell jönnünk. Bella, ha ti elbuktok, magunkban nekünk sincs esélyünk. Együtt, talán elérjük azt, amit tavaly. Már összetartozunk, mindörökre. – engesztelt, Sam.
– Oké! Valamit javultak az esélyek. Kilenc vámpír, meg a tizenhat farkas.
– Húsznak is jó az, Jazz! – szólt még egyet Jacob, mielőtt „Caius rémévé” alakult volna.
– Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel, Edward. – Két újonc van velük.
– Edward nem stimmel. Jake húszat mondott.
– Mert a két utolsó nem újonc, hanem korelnök! Nézd azt a két hatalmas szürke farkast ott hátul!
A többi farkasnál sokkal lassabban mozogtak, de erőben biztos nem maradtak el tőlük, az látszott a mozgásukon, és milyen gyönyörűek, a hajnali fényben ezüstként csillogott a bundájuk. Milyen hatalmasak, még Jacob is kölyöknek látszik mellettük.
– Kik ők?
– Az öreg Quil az egyik, és Billy a másik. De hogyan lehetséges ez? Elvileg túl öregek átalakulni. Ah! Ez mindent megmagyaráz!
– Mi Edward?
– Most mondja Jake. Emily hatásával nem számolt senki. Gyakorlatilag együtt élnek. A mi közelségünk tizenöt kilométerről elég volt a farkassá váláshoz a fiataloknak, de Emily olyan erős irritációt okozott az öregek génállományában, hogy átváltoztak ők is. Jake azt mondja, hogy lassabbak, mint ők, de iszonyú erős a két öreg. Veled és Emilyvel nem, de az összes többi vámpírral simán elbírnak.
– Ez biztató. Huszonhárom meg kilenc. Harmincketten vagyunk ötven ellen. Elvileg én meg Jolly Joker vagyok, tehát még tíz. Ha minden jól megy, egyenlő küzdelem lesz belőle.
– Bella, te nem tízet érsz, hanem sokkal többet. Aro és Marcus, meg az ikrek úgy félnek tőled, mint a tűztől. Szerintem ők első körben hátra fognak maradni. Hogy jött ki neked ez a szám?
– Akkor még előnyünk is lehet. Egyre jobban állunk, ahogy latolgatjuk az esélyeket. A két öreget meg Jake-et duplán számoltam.
– Nessie! Nem! Megtiltom! – vicsorogta szinte, Edward, valaki gondolataira válaszolva.
– Ki az?
– Nessie. Be akar szállni a harcba.
– Eszedbe se jusson!
– Inkább hagyjam, hogy megöljenek karba tett kézzel engem is? Hagyjam tétlenül, hogy a családom, az apám, az anyám, és a szerelmem megszűnik létezni, míg én csak állok a háttérben? Na, nem! Tudom ugyanazt, amit Jasper és Alice. Alig két hónapja, hogy mindketten megtanítottak a saját harci technikájukra.
– Mi lesz, ha valamelyik vámpír megharap, kicsim?
– Bella! Nessie akkor átalakul minden valószínűség szerint igazi vámpírrá, de nem két-három nap alatt, hanem percek alatt, és elég jó eséllyel ötvözni fogja magában a három génállomány összes előnyét, amiből keletkezik. Nem szeretnék az útjába kerülni, ha ez megtörténik, mert akkor Nessie nagy valószínűség szerint bosszút fog állni azért, amit tettek vele – mondta ezt, Carlisle.
– Ez az anya! Hagyjatok harcolni! Senki nem számít rá, hogy képzett harcos vagyok. Ugyanolyan erős vagyok, mint egy igazi vámpír. – rettegés támadt bennem Nessie szavaitól, hogy a harc közelébe engedjem, de az agyam logikus és realista része tudja, hogy igaza van, és a legerősebb farkasember a földön, bármi áron megvédi őt. Jake-re meg szükségünk van. Nem szakíthatom el őket egymástól, az olyan lenne, mintha nekem Edwardtól kéne elszakadnom, és arra Nessie is ugyanúgy képtelen lenne, mint én. Túlságosan is sokat örökölt belőlem. Kénytelen vagyok beismerni, hogy ők egymáshoz tartoznak ugyanúgy, mint Edward és én. Nincs mit tennem, engednem kell neki, ha nem akarom, hogyha kudarcot vallunk, akkor egy fájdalommal teli örökkévalóság jusson neki. Annál még talán a halál is jobb, de nem hagyom, hogy ez megtörténjen! Talán sikerül. Engednem kell neki, az ő döntése.
– Jó, meggyőztél, de maradj mindig Edward és én köztem! Azt nem mondom, hogy Jake közelében, mert Jake-et egy bombával se lehetne mellőled elmozdítani – erre egy vihogó nyüszítést hallottam a hátam mögül, és Edwardnak is mosoly suhant át az arcán. Mit tudnak ebben a helyzetben viccesnek találni?
– Ennyire vicces voltam?
– Ami azt illeti, igen.
– Már csak azt nem értem, hogy Alice miért nem látta őket hamarabb?
– Igazad lehet Jake!
– Mit mondott?
– Az összes farkas egy kupacban volt velünk együtt, tegnap déltől ma hajnalig. Amikor Nessie-vel állapotos voltál, Alice-t kikészítette Nessie agyműködése. Migrént kapott tőle, de ha Jake közelében volt, elmúlt a fejfájása, mert Jacob árnyékolta Nessie kisugárzását. – Nem kellett tovább magyaráznia. Ugyanaz történt, csak visszafelé, mint a sziklaugrásomnál.
– Megértettem, biztos így van. Leárnyékolták Alice jövőbelátó képességét. Akkor sikoltott fel Alice, amikor Seth elvitte a háztól az utolsó csapatot.
Már hallatszott a hangjuk az erdőben. Közelítettek. A Volturi nem tudott a tudatkiütő képességemről, de a pajzsomról és a pokoli erőmről igen. Abban reménykedtem, hogy ez az információhiány megpecsételheti az egész csata kimenetelét. Középen álltunk, mint egy ék, Emilyvel legelöl, kétoldalt lépcsőzetesen hátrafelé a többi vámpír. A hátunk mögött csak Nessie állt, Jake-kel az oldalán. A többi Farkas ennek a formának a két szélétől előre, mint egy vékony holdsarló nyújtózott szét a kert füvén, a két végponton a két öreg farkassal. Ha bejönnek ebbe a félkörbe, akár halálos csapdává is válhat a számukra. Minden megváltozott két óra leforgása alatt. Az ünnepély nyomán még izzott a máglyák parazsa a tűzrakó helyeken, de már harcmező lett a kert, az öröm szigete helyett. Elkeseredtem ettől a változástól, hát már soha nem élhetünk békében? Pedig, mi nem bántunk soha, senkit. Mégis célpontokká válunk, mert önző érdekek azt diktálják. Éreztem, ahogy az elkeseredésem átváltozik, mindent elsöprő düh lett belőle a Volturi ellen. Elég volt belőlük! Itt az ideje, hogy más, békésebb szabályok uralkodjanak a vámpírok világában. Ha alkalmam lesz rá, teszek róla, hogy mondvacsinált ürüggyel ne bántson többé senki, senkit, még a vámpírok között se. Ha kell, elpusztítok érte néhány lényt, hogy nyomatéka legyen a dolognak. Ma vagy elpusztulunk mind, vagy a Volturi megtanul egyenlő erőként tisztelni minket. Megláttam az elsőket közülük. Tíz-tizenöt ázsiai arcú, felheccelt, dühöngő vámpír rohant elöl. Mögöttük nem sokkal futott Jane és Sarah. Sarah látványa a támadó ék elején szíven ütött, azt hittem, szimpatizál velünk. Amikor az első csapat meglátta a védekező alakzatot a hatalmas farkasokkal, hirtelen megálltak a félkör gyűrűjén kívül. Erre azért ők sem számítottak. Amint fékezni kezdtek, felhúztam a pajzsot a csapatunk köré. Éreztem, hogy a dühöm minden ereje benne van, szinte láttam vibrálni a levegőt, a pajzsomban tomboló energiától. Nagyon erős támadó erőnek kell velük lenni, ha ezt le akarják győzni. Az összpontosítás miatt, hogy a pajzsom pontosan olyan alakot vegyen fel, mint amire szükség van, egy pillanatra nem figyeltem oda az ellenség mozgására. Edward megfogta a karom, ez megzavart, de azért veszélybe nem kerültek miatta.
– Bella! Sarah-t vond be a pajzsod alá, amint tudod. Jane-t pedig ne bántsd! Velünk vannak, azért futnak előre, hogy át tudjanak állni még időben. Jane-re csak vigyázz, hogy nehogy ártani tudjanak neki. Ellenük fog fordulni. Nem tudom, mit tettél Alaszkában, de Jane úgy utálja Aroékat, mint mi magunk.
– Ez nem lehet igaz! Jane és Sarah velünk van?
– Igen. Hihetetlen, de igen, és még valaki, csak nem ismerem fel a gondolati hangja alapján.
Ebben a pillanatban, ahogy az ázsiai ék megállt, Sarah, Jane és még egy meglepetés, Felix tovább rohant felénk. Mire a Volturiból bárki egyáltalán felfogta, hogy mi történik, ők már közelebb jártak hozzánk, mintsem tehettek volna ellene valamit. Megkockáztattam és Felixet is bevontam a védelembe. Tudtam, hogy neki nincs mentális fegyvere, a védelemből kilökni pedig, semmibe sem kerül. Ekkor Nessie hátulról megfogta a kezem, nem kellett odanéznem, hogy tudjam, a másik keze Edwardéban van. Hirtelen hallani és látni kezdtem mindenki gondolatait, akik a pajzson belül voltak, és nagyon halványan messziről, de a pajzson kívül levők gondolatait is. Felix csak azt hajtogatta, hogy veletek vagyok. Reménykedett benne, hogy Edward hallja a gondolatait. Jane-t, mivel ő gyakorlatilag a pajzsom határán állt, még egész tisztán hallottam. Egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy: – Ne bánts, Bella! Én mondtam nekik Felixel, hogy titeket nem szabad megtámadni tárgyalás nélkül. Mert a látszat ellenére tudom, hogy ti soha nem hibáztok. Bella, ne bánts! Elegem van! Több, mint ezer éve csak gyilkolok és kínzok, kérdezés és mérlegelés nélkül. Te felnyitottad a szemem. Gyűlölöm magam azért, amilyen vagyok. Hagyjatok az első sorban meghalni, ha támadnak. Amíg lehet, feltartom őket a fájdalommal, amit okozni tudok. Távolabbról hallottam, ahogyan Aro kitalálja a hazugságait, ha nem jól sülne el a támadás, hirtelen megértettem, honnan tudja Edward, ha hazudik valaki. A hazug gondolat mögött, mint egy suttogás, hallatszott, amit valójában el akart rejteni a hazugsággal. Hallottam, ahogyan a farkasok fejében, mint egy visszhang, néhány századmásodperc késéssel ismétlődik minden, ami Edward fejéből áradt. Megkockáztattam egy oldalpillantást. Nem Nessie fogta Edward kezét, hanem Edward tette a kezét Nessie nyakára, ő pedig Jake szájába nyúlt, hogy a szőr ne legyen útban a gondolatközvetítésnél. Nessie, amit kiolvasott az apja fejéből átjátszotta nekem és Jake-nek. Jake pedig részben saját magán, részben pedig Samen keresztül eljutatta az összes farkas fejébe, ami a mezőn a fejekben zajlik. Jane, Felix és Sarah biztonságban voltak a farkasoktól és tőlünk is, mert a többiek azt várták, hogy Edward és én mit teszünk, vagy nem teszünk. Félelmetes stratégiai előnyt jelentett Edward és Nessie képessége, a farkasokéval együtt. Ha ezt Aro tudná, lemészárolna minket, csak azért, hogy Edwardékat a magáénak tudja. De nem tudta, és ez akkora előnyt adott nekünk, hogy kezdtem benne hinni, talán megúszhatjuk élve. Anélkül, hogy egyetlen szót szóltunk volna, mindenki tisztában volt az ellenség összes gondolatával. Míg mi négyen össze vagyunk kapcsolódva gondolati úton, verhetetlen előnyt élvezünk. Láttam, ahogyan Jane mozgása bizonytalanná válik. Megláttam Alecet, ahogyan koncentrál. A saját ikertestvérére támad! Ezt nem hagyom! Fel voltam rá készülve, hogy megvédjem Jane-t. Egy apró módosítás az erőtéren, amit keltettem, és Jane máris belül van a pajzson. Elmosolyodtam, ha felkészültem rá, olyan könnyen irányítottam az erőmet, hogy a többiek el sem bírták képzelni.
– Jane, ne pazarold az erődet, – szóltam neki, ideje volt színt vallani – belül vagy a pajzson! Alec rád támadt. Gyere közénk! Én is hallom, mit gondolsz és örülök, hogy már nem vagy az ellenségem. Felix, neked úgyszintén örülünk! Sarah, légy üdvözölve! Te soha nem is voltál az ellenségünk, úgy érzem, eddig csak rossz csapatban játszottál.
A többiek megkövülve hallgatták, hogy a legrettegettebb vámpírok közül kettő mostantól minket erősít, és a múltkori találkozás hatása miatt Sarah átállt a Cullenek oldalára. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Jane és Felix eltátja a száját attól, hogy tudom, mi zajlik a fejükben. Aro is kapcsolt, hogy hatalmas bajban vannak. A csapatuk közben felzárkózott. A pajzsom védelmének tudatában a farkasok közben halálos harapófogóba zárták már félig hátulról a Volturi csapatát. Ekkor hallottam meg messziről egy újabb adag gondolatot. A kör bezárult. Edwardtól repült szét a figyelmeztetés. Tanya, Kate, Carmen, Eleazar és Garett érkezik, ne támadjon rájuk senki, de Samtől már jött a gondolat, hogy a két öreg a megosztott emlékek miatt felismerte az alaszkai csapat illatát. A Denali család hátulról érte őket utol. Csapdába estek, nem tudom, ki szólhatott nekik, de pont időben érkeztek.
– Aro! – kiáltottam – Adjátok fel, míg nem késő! Ha támadtok, elpusztultok. Nem kímélek senkit. A hatalmam veszélyesebbik felét nem ismered! Ha azt használom egy perc múlva mind máglyára kerültök! Beszéjük meg, hogy miért támadtatok ránk!
– Nocsak, Carlisle! A menyed lett a család feje? Mi történt veled? – most nem volt egyáltalán udvarias úgy, mint tavaly. A magasabbrendűséget hirdető gőg csak úgy áradt a hangjából. Nyeregben érezte magát, azt hitte, erőfölényben van.
– Aro, ne bosszantsd fel Bellát! Nem akarom, hogy mészárszékké váljon a házunk udvara. Bella simán védtelenné tesz titeket. Alec csecsemők játékszere Bella hatalmához képest. Ne akard megtudni mire képes, mert akkor véget ér a létezésed.
– A lángszórót! – üvöltött fel, Caius.
Nem akartam egy pillanatra se védelem nélkül hagyni a családot, meg rengeteg gondolatra kellett egyszerre figyelnem is, ezért nehezebben tudtam úgy irányítani az erőmet, hogy egy vékony nyúlvány időben elérje Caiust azért, hogy ki tudjam ütni, ezért rám fogta a lángszórót, mielőtt elértem volna a tudatát. Már tüzelt is felém. A többiek szétrebbentek mellőlem, Emilyt leszámítva. Elért a lángcsóva minket, érzékeltem a meleget, de semmi hatása nem volt rám, azon kívül, hogy a ruha leégett rólam, és Emilyről is. Összenéztünk, és a helyzet ellenére, amiben voltunk, hangosan felnevettünk mindketten. Még a hajunk is tűzálló volt. A hatás elképesztő lett. A tizenöt ázsiai vámpír felugrott és Aroék háta mögé vonult vissza. Mindegyikük szeméből rettegés sugárzott, el se tudták képzelni, hogy létezhet olyan vámpír, akire nincs hatással a tűz. Eddig nem is volt. Amit Caius tett, nyílt támadás és hadüzenet volt.
– Ti akartátok! Én szóltam, hogy beszéljük meg! – Szétoszlott a pajzsom, ahogy másként kezdtem koncentrálni, Alec megérezte, hogy megszűnt az ellenállás ereje előtte. Vigyorogva támadni kezdett, de véghezvinni már nem tudta, amit akart. Öntudatlanul csuklottak össze sorban. Futótűzként terjedt köztük a „betegség”. Néhányan próbáltak elmenekülni, de a farkasok elkapták őket. Miközben ez zajlott, Edward rám adta a kabátját, hogy ne álljak ott, szemérmetlenül pőrén, a rét közepén. Mivel rohamosan nőtt a létszámfölényünk, ezért bátran, a hátukkal nem törődve, némelyikre két-három farkas is rátámadt. A családtagjaim pedig, fedezték őket hátulról. Nem tettek végzetes kárt bennük csak a kezeiket és a lábaikat tépték le és dobták félre, hogy máris a következő vámpír után vethessék magukat. Én pedig, ahogy szétterjedt az erőm sorban öntudatlan szoborrá változtattam a Volturit. Aroék voltak a kivételek. Jane, amikor rájött, hogy újra tudja használni az erejét, Renata ellen fordult. Az, kínjában üvöltve fetrengett a földön. Aro és Marcus védtelenné vált. Emily, Sammel kezelésbe vette Caiust, mire bárki bármit tehetett volna, Emily kitépte a kezéből a lángszóró csövét, és mivel nem engedte el, vele együtt a karját, ettől aztán begyulladt a lángszóró, és tűzbe borította Caiust. Sam még időben elugrott. Emily próbálta Caiust megmenteni, de a lángszóró üzemanyagtartálya felrobbant és bíbor, lila füsttel égve, Caius a földre omlott. Menthetetlenül égni kezdett. Már én sem tudtam volna megmenteni. Késő lett bármit is tenni, de Emily még hősiesen próbálkozott. Caius a kezei között égett el. Egyetlen perc leforgása alatt csak Aro, és Marcus maradt talpon az egész támadó csapatból, míg közülünk a haja szála se görbült meg senkinek se. Carlisle követte Edward példáját, így már Emily sem volt meztelen.
– Aro! – szóltam hozzá – Adjátok meg magatokat! Harminchárom, a kettő ellen. Elég rossz arány, nem gondolod?
– Mi vagy te, Bella?
– Egy új vámpírfajta első képviselője. Születésem óta a génjeimben hordom a képességeim egy részét. Azzal, hogy átváltoztam felszabadult az összes hatalmam. Mivel Emilyt én hoztam létre, ő már olyan, mint én, ránk nem hat a tűz. Nem tudsz elpusztítani! Felix a megmondhatója, hogy a testem is keményebb, mint bárkié. Alaszkában megpróbált széttépni, de még csak nem is éreztem, hogy fájna, amit tesz velem. Aro! Ti, engem, nem tudtok elpusztítani. Ami a csapatoddal történt azt én tettem. Mindaddig öntudatlanok maradnak, míg el nem engedem a tudatukat, vagy máglyára nem kerülnek, veled együtt! Csak rajtad múlik, hogy a földön vagy a levegőben távoztok innen. Több mint másfél kilométer távolságból kiiktatom a tudatát annak, aki rám próbál támadni. A tűz pedig nem hat rám. Még én sem tudom, hogyan tudnék meghalni végleg, ha akarnék!
– Bella, csodálatos vagy! Csatlakozz, kérlek, hozzánk, hogy együtt tudjunk rendet tartani a világban! – Ez nem igaz, hát ez az elvakult vámpír nem veszi észre, hogy itt már neki nincs hatalma, hogy lehet ennyire öntelt?
– Nem lehetsz ennyire öntelt, Aro! A ti uralmatoknak ma vége szakadt. Ha akarom, egymagam elmegyek Volterra-ba és úgy, hogy nem is tudtok róla, elpusztítalak mindannyiótokat. Nem tudsz tenni ellene semmit. Vége Aro! Vége a „beállsz a sorba vagy elpusztulsz” hatalmának, amit te diktálsz. Egyre többen szeretnének békében, másként élni a világban, de ti nem hagyjátok, hogy békések legyünk. Elég volt! Amikor átvettétek az irányítást a vámpírok között, megváltást hoztatok az emberiség és a vámpírok világára is, de az elmúlt kétezer-ötszáz év alatt elfelejtettétek, hogy miért győztétek le a románokat, és ugyanolyan diktatórikus hatalommá váltatok, mint ők voltak. A diktatúrák pedig, bukásra vannak ítélve. Nem ölünk meg titeket, mert a saját elveink megcsúfolása lenne, de számíts rá, hogyha keresztezed az utunkat valaha is, vagy egy ujjal is bántasz valakit, aki olyan akar lenni, mint mi, akkor kegyetlen bosszút állunk rajtad. Ha megesküszöl, hogy nem bántasz többé senkit, igazi ok nélkül, akkor elengedünk, de vigyázz mit mondasz, mert Edward és Sam tudja, ha hazudni mersz! Akkor pedig megöllek most rögtön! Mert a hazudozás ideje lejárt a világunkban, mindörökre!
– Megesküszöm Bella! Tiszta lélekkel megesküszöm! Soha nem voltam az erőszak híve. Csak learattam az erőszak által felkínált gyümölcsöket. Nem csak a félelem miatt mondom, de nálad nagyobb hatalom nincs a földön. Talán igazad van azzal, hogy eljött a változás ideje. Mindig is csodáltam az emberi művészetet és tudományt. Engedj minket el békével, soha többé nem támadok rátok, és nem is küldök senkit, hogy ilyet tegyen.
– Bella, igazat mond. Sam is azt mondja.
– Rendben! Egyesével elengedem a harcosaidat. Rakjátok össze magatokat és menjetek haza. Ha arra járunk, majd meglátogatlak. De ne féljetek, mi az erőszakmentesség hívei vagyunk. Mi soha, semmiért nem kérünk számon titeket, kivéve, ha ok nélkül bántotok valakit. A románoknak meg azt üzenem, hogy meg ne próbáljanak vérengzésbe kezdeni, mert fájdalmas haláluk lesz. Még valami Aro. Kábé két-háromszáz emberi lény tud a létezésünkről. Ha egyet is megölsz közülük, véged van! Ha valaki nyilvánosságra akarja hozni a létünket, elkaphatod, hogy ne tudjon árulkodni, de a megölését vagy a meggyőzését bízd rám! Ez alól a szabály alól nincs kivétel, érted?
– Igen Bella. Igazság szerint azért támadtunk, mert valaki a környékről túl célirányosan kezdett nyomozni.
– Mit tudtok? Ezért kár volt idejönni. Még nagyobb kár volt megtámadni minket. Feleslegesen fájdalmat okoztál sok-sok érző lénynek, amit nem szabad. Elég fájdalom van e nélkül is a világban.
– Aro, drága barátom! Javaslom, frissítsd fel a műszaki ismereteidet. Létezik már mobiltelefon, internet. Nem kell mindenért futkorászni. Szólsz, ha gyanú támad a környéken, és mi leellenőrizzük. – szólt oda Aronak Carlisle, egy kicsit gúnyos hangnemben. Úgy éreztem, benne van ebben a gúnyban az elmúlt háromszáz év jól felfogott érdekből táplálkozó meghunyászkodása és beletörődése. Végre nem Carlisle állt a reménytelenül magányos és vesztésre ítélt oldalon. A sok baj között örültem neki, hogy Carlisle végre kapott egy kis elégtételt az elnyomás és a nevetség tárgyává tétel miatt.
– Rendben Carlisle, csak tudod az első törvény, ami…
– Aro, az a törvény többé nem érvényes! – vágtam a szavába, a legkisebb tisztelet jele nélkül. Ő, itt, ma, vesztes volt. – Nem kérkedünk vele, hogy mik vagyunk, de az emberek egyesével, vagy kis csoportokban, nagyon intelligens és okos, megértő lények, mint te vagy én. Én még emlékszem rá, milyen volt embernek lenni. A legrosszabb az volt, amikor magamtól rájöttem, hogy Edward mi, és hirtelen teli lett a fejem megválaszolatlan kérdésekkel. Nem attól kezdtem rettegni, hogy Edward mi, hanem, hogy nem voltak válaszok a kérdésekre, amik a fejemben cikáztak. Aztán ráeszméltem, hogy bármi is legyen Edward, bántani nem akar, hiszen számtalan alkalma lett volna rá, ha igaz, amit összeszedtem a fajtájáról. Miután ezt tisztáztam magamban, rájöttem, hogy biztosan ad magyarázatot a kérdéseimre, ha nem hisztizve rohanok oda hozzá. Az emberek nagyon nagy többsége először kérdez, és csak akkor esik pánikba, ha elhallgatják előle a dolgokat, és bizonytalanná válnak körülötte a körülmények. Ha nyíltan, világos válaszokat kap a feltett kérdéseire, akkor nem pánikol, hanem megérti és felfogja, hogy mik a tények, amik ellen esetleg nem lehet tenni semmit. Nem kell az embereket gombának nézni, Aro!
– Ezt a gombás hasonlatot nem értem.
– Aro, sötétben tartani és trágyával etetni, a gombát tenyésztik így.
– Most már értem. – a háttérben elfojtott vihogást hallottam, a beszólásom hatására.
– Tehát, mi történt?
– Valaki innen, pontosabban Seattle-ből nyomozni kezdett a vámpírok után, de nem olyan kíváncsiskodó módon, ahogyan az emberek általában, hanem konkrétan a Cullenek után nyomoz. Amikor a Volterraval kapcsolatos vámpír dolgoknak utána nyomoz valaki, mindig átkutatjuk a gépét, hogy mit tudhat, nem kell-e leállítani az illetőt, mielőtt túl sokat tudna meg a valóságról. Carlisle, látod, nem vagyok én annyira lemaradva, mint hiszed, csak jobban szeretem az ügyeimet személyesen intézni. Ennek az embernek teli volt a gépe Edward és Alice különböző nevekkel és különböző időkből származó tablóképeivel. Tud a hoquiami időkről, tud az alaszkai kapcsolatról, és tisztában van Forks-szal is. A Volterra-i oldalon megláthatta a festményt rólad Carlisle, ez az illető nagyon ügyesen göngyölíti fel a szálakat. Bella után is nyomozott, de róla nem talált még persze semmit. Sőt, az információk rendszere alapján Bella lehet a nyomozásának a fő tárgya – egyből gyanítottam kik állhatnak a dolog mögött.
– Rendben Aro! Ezt bízd csak ránk! Pontosabban, rám. Azt hiszem, én vagyok az oka a nyomozásnak, és azt is tudom, ki az a két fickó, aki nyomoz utánunk. Teljes felelősséget vállalok az illetőkkel kapcsolatban. Látod, erősebbek vagyunk nálatok, de veletek ellentétben nem élünk vissza a hatalommal, amink van. Aro, ha a világ érdeke azt kívánja, hogy ne legyenek többé vámpírok, kiirtjuk a saját fajtánkat, és valahogy megölöm saját magamat is. Ha az lesz a világ érdeke, hogy mindenkiből vámpír legyen, végigharapdáljuk az egész bolygót, ha kell. – Dühös mordulásokat hallottam a farkasok közül, de nem fogok hazudni, tényleg így gondolom. – De mi sohasem a saját érdekeink érdekében teszünk valamit, ezt értsd meg! Minket az önzetlenség és a szeretet irányít. A Quileute-farkasok is azért állnak mellettünk, azért hajlandóak akár az életüket is áldozni, mert tudják, hogy magasabb cél érdekében és nem magunkért tesszük, amit tennünk kell. Magad is láttad, Caius megpróbált megölni minket Emilyvel. Ennek ellenére, Emily nem elpusztítani ment oda Caiust, hanem lefegyverezni. Baleset történt. Magad is láthattad, hogyan próbálta megmenteni Caiust Emily, de lehetetlen volt. Mi nem akarunk ölni. Ha bármi más mód van, akkor azt választjuk. Most pedig, ha megbocsátasz! Kérlek, most távozzatok! Utána kell néznem a két bajkeverőnek, akik miatt idejöttetek.
– Természetesen. Carlisle! Bármikor szívesen látott vendégek vagytok Volterra-ban.
– Köszönöm Aro!
– Aro! – szóltam még utána – Köszönöm, hogy békével távoztok, ne hidd, hogy élvezem, amit tennem kell! – Láttam, hogy valami hirtelen nagyon kikívánkozik Aroból.
– Bella, azt hiszem, jobb, hogy elveszítettük ezt a harcot. Lehet, hogy a világnak rátok van már szüksége. Éreztem, amint megláttalak, hogy valami különleges van benned, pedig csak egy egyszerű halandó voltál, de a többiek nem hittek nekem. Jane, Felix, Sarah, bármikor szívesen látlak titeket is Volterraban. Azt gondolom, megváltozik az élet rendje felénk is. Caius-szal leáldozott az erőszak politikának a világunkban. Tartsunk szorosabb kapcsolatot az ehhez hasonló félreértések megelőzése érdekében – bátran, félelem nélkül hátat fordítottak és elindultak amerről jöttek, Alec viszont egyik lábáról a másikra állt. Nem tudta eldönteni, hogy induljon vagy maradjon.
– Alec, gyermekem, mi a baj? – kérdezte tőle Aro, teljesen más lett, felszabadultabban beszélt, mint eddig bármikor. Sütött az őszinteség a hangjából.
– Aro, nem maradhatnék Jane-nel, legalább, amíg megbeszélem vele, ami az előbb történt!
– Alec, mától megváltoznak a dolgok. Szabadon tehetsz, amit csak akarsz. Ha Carlisle-ék megengedik, hogy itt maradj… tőlem! De jöhetsz velünk is, ha akarsz.
– Bella, maradhatok? Csak amíg Jane-nel beszélek.
– Alec, maradhatsz, ameddig csak akarsz. Két feltétellel! Örülnék, ha kibírnád emberölés nélkül, de ha nem megy, akkor nyolcszáz kilométer a határ, amin belül nem ölhetsz. Ennek a megszegése esetén, bárki figyelmeztetés nélkül végezhet veled közülünk. A farkasok is, még segítek is bármelyiknek. A másik, a La Push rezervátum területére a Quileute-ok engedélye nélkül, nem léphettek. A Cullen család szabadon járkálhat, de tudni fogjátok hol a határvonal, meg fogjátok érezni az erdőben a helyet, amit nem léphettek át. Itt ez a két szabály van. Embert nem ölünk, és nem mehettek a rezervátum területére, amíg ki nem érdemlitek a bizalmukat. Emily a rezervátumban lakik és eszméletlenül jó nyomkövető. Ha megsértitek a határt, ugyanúgy megölnek, mintha embert öltél volna. A Denaliból valók, kivételek. Őket csak figyelmeztetik, és a kíséretünkkel beléphetnek a rezervátum területére. Ezt csak azért mondom, hogy tisztán lássátok a helyzetet. Látjátok, itt, ha valaki bebizonyítja, hogy érdemes a bizalomra, akkor megkapja. De hibázni, azt nem lehet. Kevés a szabály, de könyörtelen, viszont úgy gondolom, elég könnyen betartható.
– Köszönöm, megértettem. Hálás vagyok a vendégszeretetekért.
– Bármikor, míg a szabályokat tiszteletben tartod.
– Bella, annyi bizalmat megszavaztak a farkasok, hogy egy, és csak egy, a legelső alkalommal a határvonal megsértésekor nem ölik meg őket, hanem csak vissza lesznek kísérve. De csak egy hibalehetőség van fejenként! – tette még hozzá Edward, Sam gondolatait tolmácsolva.
– Köszönöm! – bólintott Alec, a farkasok felé.
– Mi történt Alice? Mit látsz?
– A Volturi! Jönnek!
– Mikor érnek ide?
– Gyakorlatilag itt vannak!
– De hogyan? Nem láttad őket előre?
– Nem tudom mi történt, de egyszer csak megláttam, hogy már itt vannak Kanadában. Meneküljünk! Meg akarnak ölni minket. Valamitől teljesen biztosak a dolgukban. Nem akarnak kockáztatni. Le akarnak rohanni minket. Most nem lesz semmiféle tárgyalás, mint tavaly. Jönnek és támadnak.
– Nyugi Alice. Jöjjenek csak. Arra az egyre vigyázzatok, hogy másfél kilométernél közelebb maradjatok hozzám. Akkor nem tudnak ártani nektek. A többit bízzátok rám. Nessie, dél irányba kerülve, futás La Push-ra, és maradj ott Jake-kel! Készüljenek fel egy esetleges támadásra, de ne jöjjenek ide! Felesleges veszélybe sodornák magukat. Ha megölnek minket, légy boldog Jake-kel kicsim! Szülj neki gyerekeket, amint lehet! Szaporodjatok, hogy többen legyenek a farkasok is, hogy egyszer erősebbek legyetek náluk!
– Anya, most viccelsz, ugye?
– Nem kicsim, lehet, hogy tényleg megölnek, de tudom, hogy te túléled, és nekem csak ez számít. Most pedig menj, míg késő nem lesz!
– Bella! Nem akarok nélkületek élni!
– Ott lesz neked Jacob, fuss!
Nessie végre elfutott dél felé, hogy jó nagy kerülővel eljusson La Push-ra, és biztonságban legyen a falkával, és Emilyvel.
– Esme, nem utasíthatlak, de megtennéd a kedvemért, hogy Angelat hazamenekíted? Fent alszik Rosalie-ék szobájában.
– Ne is folytasd! Mire ideérnek, itt leszek. Ne próbálj rávenni, hogy maradjak távol, nekem Carlisle mellett a helyem. Együtt győzünk vagy bukunk el. Viszont veled az oldalunkon, valahogy nem félek a bukástól – szólt még vissza a ház ajtajából. Mindig tudta, hogyan csöpögtessen egy kis önbizalmat a másikba, amikor reménytelen a helyzet.
– Alice, azt tudod, hogy mennyien jönnek? – vette ki a kérdést a számból, Jasper.
– Talán negyven-ötven vámpír, de a jó része teljesen ismeretlen ázsiai.
– Jellemző! Aro olyanokat hoz ellenünk, akik a tavalyi fiaskóban nem vettek részt, így nem tudják, hogy a látszat ellenére az erőviszonyok másként is alakulhatnak, mint ahogy Aro mondta nekik – dohogott szinte magában Edward.
– Igazad lehet drágám, de ne felejtsd el, hogy most csak nyolcan vagyunk ötven ellen!
– Jane-t és Alecet le bírod kötni, nem? – kérdezte Edward.
– Ki bírom ütni a csapatuk jó részét, csak nehogy legyen valami ellenszerük velem szemben, mert akkor elvesztünk.
– Bella, olyan hatalommal bíró vámpír, mint te, nincs másik a földön. Ha meg nem előz a képességével valaki, akkor esélyük sincs ellenünk – latolgatta az esélyeket, Jazz.
– Ettől félek én is! Ha a pajzsomat semlegesíti valaki közülük, akkor elvesztünk. Jane megbénít a fájdalommal, és már azt tesz veletek Alec, amit csak akar.
– Ne agyalj ezen előre, Bella! Nem tudom a stratégiájukat kitalálni még én sem, mert nem tudom, mivel rendelkeznek az ázsiaiak – szólt most már közbe kissé idegesen, a találgatást hallva, Jasper.
– Akkor lesz, ami lesz. – tette fel a pontot az i-re, szinte egyszerre Alice és Emmett.
– Nem adjuk könnyen a bőrünket! – hallottam meg Jacob hangját.
– Arra meg ne is számítsatok, hogy vámpírokat öltök, minket meg kihagytok a buliból! – ez már Sam volt, a többiek már mind négy lábon jöttek. Csak Jacobot hozta Nessie a hátán és Samet Emily.
– Nessie! Mit mondtam neked?
– Ne hara…
– Ne bántsd! Amikor elmondta az üzenetedet, tudtuk, hogy ide kell jönnünk. Bella, ha ti elbuktok, magunkban nekünk sincs esélyünk. Együtt, talán elérjük azt, amit tavaly. Már összetartozunk, mindörökre. – engesztelt, Sam.
– Oké! Valamit javultak az esélyek. Kilenc vámpír, meg a tizenhat farkas.
– Húsznak is jó az, Jazz! – szólt még egyet Jacob, mielőtt „Caius rémévé” alakult volna.
– Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel, Edward. – Két újonc van velük.
– Edward nem stimmel. Jake húszat mondott.
– Mert a két utolsó nem újonc, hanem korelnök! Nézd azt a két hatalmas szürke farkast ott hátul!
A többi farkasnál sokkal lassabban mozogtak, de erőben biztos nem maradtak el tőlük, az látszott a mozgásukon, és milyen gyönyörűek, a hajnali fényben ezüstként csillogott a bundájuk. Milyen hatalmasak, még Jacob is kölyöknek látszik mellettük.
– Kik ők?
– Az öreg Quil az egyik, és Billy a másik. De hogyan lehetséges ez? Elvileg túl öregek átalakulni. Ah! Ez mindent megmagyaráz!
– Mi Edward?
– Most mondja Jake. Emily hatásával nem számolt senki. Gyakorlatilag együtt élnek. A mi közelségünk tizenöt kilométerről elég volt a farkassá váláshoz a fiataloknak, de Emily olyan erős irritációt okozott az öregek génállományában, hogy átváltoztak ők is. Jake azt mondja, hogy lassabbak, mint ők, de iszonyú erős a két öreg. Veled és Emilyvel nem, de az összes többi vámpírral simán elbírnak.
– Ez biztató. Huszonhárom meg kilenc. Harmincketten vagyunk ötven ellen. Elvileg én meg Jolly Joker vagyok, tehát még tíz. Ha minden jól megy, egyenlő küzdelem lesz belőle.
– Bella, te nem tízet érsz, hanem sokkal többet. Aro és Marcus, meg az ikrek úgy félnek tőled, mint a tűztől. Szerintem ők első körben hátra fognak maradni. Hogy jött ki neked ez a szám?
– Akkor még előnyünk is lehet. Egyre jobban állunk, ahogy latolgatjuk az esélyeket. A két öreget meg Jake-et duplán számoltam.
– Nessie! Nem! Megtiltom! – vicsorogta szinte, Edward, valaki gondolataira válaszolva.
– Ki az?
– Nessie. Be akar szállni a harcba.
– Eszedbe se jusson!
– Inkább hagyjam, hogy megöljenek karba tett kézzel engem is? Hagyjam tétlenül, hogy a családom, az apám, az anyám, és a szerelmem megszűnik létezni, míg én csak állok a háttérben? Na, nem! Tudom ugyanazt, amit Jasper és Alice. Alig két hónapja, hogy mindketten megtanítottak a saját harci technikájukra.
– Mi lesz, ha valamelyik vámpír megharap, kicsim?
– Bella! Nessie akkor átalakul minden valószínűség szerint igazi vámpírrá, de nem két-három nap alatt, hanem percek alatt, és elég jó eséllyel ötvözni fogja magában a három génállomány összes előnyét, amiből keletkezik. Nem szeretnék az útjába kerülni, ha ez megtörténik, mert akkor Nessie nagy valószínűség szerint bosszút fog állni azért, amit tettek vele – mondta ezt, Carlisle.
– Ez az anya! Hagyjatok harcolni! Senki nem számít rá, hogy képzett harcos vagyok. Ugyanolyan erős vagyok, mint egy igazi vámpír. – rettegés támadt bennem Nessie szavaitól, hogy a harc közelébe engedjem, de az agyam logikus és realista része tudja, hogy igaza van, és a legerősebb farkasember a földön, bármi áron megvédi őt. Jake-re meg szükségünk van. Nem szakíthatom el őket egymástól, az olyan lenne, mintha nekem Edwardtól kéne elszakadnom, és arra Nessie is ugyanúgy képtelen lenne, mint én. Túlságosan is sokat örökölt belőlem. Kénytelen vagyok beismerni, hogy ők egymáshoz tartoznak ugyanúgy, mint Edward és én. Nincs mit tennem, engednem kell neki, ha nem akarom, hogyha kudarcot vallunk, akkor egy fájdalommal teli örökkévalóság jusson neki. Annál még talán a halál is jobb, de nem hagyom, hogy ez megtörténjen! Talán sikerül. Engednem kell neki, az ő döntése.
– Jó, meggyőztél, de maradj mindig Edward és én köztem! Azt nem mondom, hogy Jake közelében, mert Jake-et egy bombával se lehetne mellőled elmozdítani – erre egy vihogó nyüszítést hallottam a hátam mögül, és Edwardnak is mosoly suhant át az arcán. Mit tudnak ebben a helyzetben viccesnek találni?
– Ennyire vicces voltam?
– Ami azt illeti, igen.
– Már csak azt nem értem, hogy Alice miért nem látta őket hamarabb?
– Igazad lehet Jake!
– Mit mondott?
– Az összes farkas egy kupacban volt velünk együtt, tegnap déltől ma hajnalig. Amikor Nessie-vel állapotos voltál, Alice-t kikészítette Nessie agyműködése. Migrént kapott tőle, de ha Jake közelében volt, elmúlt a fejfájása, mert Jacob árnyékolta Nessie kisugárzását. – Nem kellett tovább magyaráznia. Ugyanaz történt, csak visszafelé, mint a sziklaugrásomnál.
– Megértettem, biztos így van. Leárnyékolták Alice jövőbelátó képességét. Akkor sikoltott fel Alice, amikor Seth elvitte a háztól az utolsó csapatot.
Már hallatszott a hangjuk az erdőben. Közelítettek. A Volturi nem tudott a tudatkiütő képességemről, de a pajzsomról és a pokoli erőmről igen. Abban reménykedtem, hogy ez az információhiány megpecsételheti az egész csata kimenetelét. Középen álltunk, mint egy ék, Emilyvel legelöl, kétoldalt lépcsőzetesen hátrafelé a többi vámpír. A hátunk mögött csak Nessie állt, Jake-kel az oldalán. A többi Farkas ennek a formának a két szélétől előre, mint egy vékony holdsarló nyújtózott szét a kert füvén, a két végponton a két öreg farkassal. Ha bejönnek ebbe a félkörbe, akár halálos csapdává is válhat a számukra. Minden megváltozott két óra leforgása alatt. Az ünnepély nyomán még izzott a máglyák parazsa a tűzrakó helyeken, de már harcmező lett a kert, az öröm szigete helyett. Elkeseredtem ettől a változástól, hát már soha nem élhetünk békében? Pedig, mi nem bántunk soha, senkit. Mégis célpontokká válunk, mert önző érdekek azt diktálják. Éreztem, ahogy az elkeseredésem átváltozik, mindent elsöprő düh lett belőle a Volturi ellen. Elég volt belőlük! Itt az ideje, hogy más, békésebb szabályok uralkodjanak a vámpírok világában. Ha alkalmam lesz rá, teszek róla, hogy mondvacsinált ürüggyel ne bántson többé senki, senkit, még a vámpírok között se. Ha kell, elpusztítok érte néhány lényt, hogy nyomatéka legyen a dolognak. Ma vagy elpusztulunk mind, vagy a Volturi megtanul egyenlő erőként tisztelni minket. Megláttam az elsőket közülük. Tíz-tizenöt ázsiai arcú, felheccelt, dühöngő vámpír rohant elöl. Mögöttük nem sokkal futott Jane és Sarah. Sarah látványa a támadó ék elején szíven ütött, azt hittem, szimpatizál velünk. Amikor az első csapat meglátta a védekező alakzatot a hatalmas farkasokkal, hirtelen megálltak a félkör gyűrűjén kívül. Erre azért ők sem számítottak. Amint fékezni kezdtek, felhúztam a pajzsot a csapatunk köré. Éreztem, hogy a dühöm minden ereje benne van, szinte láttam vibrálni a levegőt, a pajzsomban tomboló energiától. Nagyon erős támadó erőnek kell velük lenni, ha ezt le akarják győzni. Az összpontosítás miatt, hogy a pajzsom pontosan olyan alakot vegyen fel, mint amire szükség van, egy pillanatra nem figyeltem oda az ellenség mozgására. Edward megfogta a karom, ez megzavart, de azért veszélybe nem kerültek miatta.
– Bella! Sarah-t vond be a pajzsod alá, amint tudod. Jane-t pedig ne bántsd! Velünk vannak, azért futnak előre, hogy át tudjanak állni még időben. Jane-re csak vigyázz, hogy nehogy ártani tudjanak neki. Ellenük fog fordulni. Nem tudom, mit tettél Alaszkában, de Jane úgy utálja Aroékat, mint mi magunk.
– Ez nem lehet igaz! Jane és Sarah velünk van?
– Igen. Hihetetlen, de igen, és még valaki, csak nem ismerem fel a gondolati hangja alapján.
Ebben a pillanatban, ahogy az ázsiai ék megállt, Sarah, Jane és még egy meglepetés, Felix tovább rohant felénk. Mire a Volturiból bárki egyáltalán felfogta, hogy mi történik, ők már közelebb jártak hozzánk, mintsem tehettek volna ellene valamit. Megkockáztattam és Felixet is bevontam a védelembe. Tudtam, hogy neki nincs mentális fegyvere, a védelemből kilökni pedig, semmibe sem kerül. Ekkor Nessie hátulról megfogta a kezem, nem kellett odanéznem, hogy tudjam, a másik keze Edwardéban van. Hirtelen hallani és látni kezdtem mindenki gondolatait, akik a pajzson belül voltak, és nagyon halványan messziről, de a pajzson kívül levők gondolatait is. Felix csak azt hajtogatta, hogy veletek vagyok. Reménykedett benne, hogy Edward hallja a gondolatait. Jane-t, mivel ő gyakorlatilag a pajzsom határán állt, még egész tisztán hallottam. Egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy: – Ne bánts, Bella! Én mondtam nekik Felixel, hogy titeket nem szabad megtámadni tárgyalás nélkül. Mert a látszat ellenére tudom, hogy ti soha nem hibáztok. Bella, ne bánts! Elegem van! Több, mint ezer éve csak gyilkolok és kínzok, kérdezés és mérlegelés nélkül. Te felnyitottad a szemem. Gyűlölöm magam azért, amilyen vagyok. Hagyjatok az első sorban meghalni, ha támadnak. Amíg lehet, feltartom őket a fájdalommal, amit okozni tudok. Távolabbról hallottam, ahogyan Aro kitalálja a hazugságait, ha nem jól sülne el a támadás, hirtelen megértettem, honnan tudja Edward, ha hazudik valaki. A hazug gondolat mögött, mint egy suttogás, hallatszott, amit valójában el akart rejteni a hazugsággal. Hallottam, ahogyan a farkasok fejében, mint egy visszhang, néhány századmásodperc késéssel ismétlődik minden, ami Edward fejéből áradt. Megkockáztattam egy oldalpillantást. Nem Nessie fogta Edward kezét, hanem Edward tette a kezét Nessie nyakára, ő pedig Jake szájába nyúlt, hogy a szőr ne legyen útban a gondolatközvetítésnél. Nessie, amit kiolvasott az apja fejéből átjátszotta nekem és Jake-nek. Jake pedig részben saját magán, részben pedig Samen keresztül eljutatta az összes farkas fejébe, ami a mezőn a fejekben zajlik. Jane, Felix és Sarah biztonságban voltak a farkasoktól és tőlünk is, mert a többiek azt várták, hogy Edward és én mit teszünk, vagy nem teszünk. Félelmetes stratégiai előnyt jelentett Edward és Nessie képessége, a farkasokéval együtt. Ha ezt Aro tudná, lemészárolna minket, csak azért, hogy Edwardékat a magáénak tudja. De nem tudta, és ez akkora előnyt adott nekünk, hogy kezdtem benne hinni, talán megúszhatjuk élve. Anélkül, hogy egyetlen szót szóltunk volna, mindenki tisztában volt az ellenség összes gondolatával. Míg mi négyen össze vagyunk kapcsolódva gondolati úton, verhetetlen előnyt élvezünk. Láttam, ahogyan Jane mozgása bizonytalanná válik. Megláttam Alecet, ahogyan koncentrál. A saját ikertestvérére támad! Ezt nem hagyom! Fel voltam rá készülve, hogy megvédjem Jane-t. Egy apró módosítás az erőtéren, amit keltettem, és Jane máris belül van a pajzson. Elmosolyodtam, ha felkészültem rá, olyan könnyen irányítottam az erőmet, hogy a többiek el sem bírták képzelni.
– Jane, ne pazarold az erődet, – szóltam neki, ideje volt színt vallani – belül vagy a pajzson! Alec rád támadt. Gyere közénk! Én is hallom, mit gondolsz és örülök, hogy már nem vagy az ellenségem. Felix, neked úgyszintén örülünk! Sarah, légy üdvözölve! Te soha nem is voltál az ellenségünk, úgy érzem, eddig csak rossz csapatban játszottál.
A többiek megkövülve hallgatták, hogy a legrettegettebb vámpírok közül kettő mostantól minket erősít, és a múltkori találkozás hatása miatt Sarah átállt a Cullenek oldalára. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Jane és Felix eltátja a száját attól, hogy tudom, mi zajlik a fejükben. Aro is kapcsolt, hogy hatalmas bajban vannak. A csapatuk közben felzárkózott. A pajzsom védelmének tudatában a farkasok közben halálos harapófogóba zárták már félig hátulról a Volturi csapatát. Ekkor hallottam meg messziről egy újabb adag gondolatot. A kör bezárult. Edwardtól repült szét a figyelmeztetés. Tanya, Kate, Carmen, Eleazar és Garett érkezik, ne támadjon rájuk senki, de Samtől már jött a gondolat, hogy a két öreg a megosztott emlékek miatt felismerte az alaszkai csapat illatát. A Denali család hátulról érte őket utol. Csapdába estek, nem tudom, ki szólhatott nekik, de pont időben érkeztek.
– Aro! – kiáltottam – Adjátok fel, míg nem késő! Ha támadtok, elpusztultok. Nem kímélek senkit. A hatalmam veszélyesebbik felét nem ismered! Ha azt használom egy perc múlva mind máglyára kerültök! Beszéjük meg, hogy miért támadtatok ránk!
– Nocsak, Carlisle! A menyed lett a család feje? Mi történt veled? – most nem volt egyáltalán udvarias úgy, mint tavaly. A magasabbrendűséget hirdető gőg csak úgy áradt a hangjából. Nyeregben érezte magát, azt hitte, erőfölényben van.
– Aro, ne bosszantsd fel Bellát! Nem akarom, hogy mészárszékké váljon a házunk udvara. Bella simán védtelenné tesz titeket. Alec csecsemők játékszere Bella hatalmához képest. Ne akard megtudni mire képes, mert akkor véget ér a létezésed.
– A lángszórót! – üvöltött fel, Caius.
Nem akartam egy pillanatra se védelem nélkül hagyni a családot, meg rengeteg gondolatra kellett egyszerre figyelnem is, ezért nehezebben tudtam úgy irányítani az erőmet, hogy egy vékony nyúlvány időben elérje Caiust azért, hogy ki tudjam ütni, ezért rám fogta a lángszórót, mielőtt elértem volna a tudatát. Már tüzelt is felém. A többiek szétrebbentek mellőlem, Emilyt leszámítva. Elért a lángcsóva minket, érzékeltem a meleget, de semmi hatása nem volt rám, azon kívül, hogy a ruha leégett rólam, és Emilyről is. Összenéztünk, és a helyzet ellenére, amiben voltunk, hangosan felnevettünk mindketten. Még a hajunk is tűzálló volt. A hatás elképesztő lett. A tizenöt ázsiai vámpír felugrott és Aroék háta mögé vonult vissza. Mindegyikük szeméből rettegés sugárzott, el se tudták képzelni, hogy létezhet olyan vámpír, akire nincs hatással a tűz. Eddig nem is volt. Amit Caius tett, nyílt támadás és hadüzenet volt.
– Ti akartátok! Én szóltam, hogy beszéljük meg! – Szétoszlott a pajzsom, ahogy másként kezdtem koncentrálni, Alec megérezte, hogy megszűnt az ellenállás ereje előtte. Vigyorogva támadni kezdett, de véghezvinni már nem tudta, amit akart. Öntudatlanul csuklottak össze sorban. Futótűzként terjedt köztük a „betegség”. Néhányan próbáltak elmenekülni, de a farkasok elkapták őket. Miközben ez zajlott, Edward rám adta a kabátját, hogy ne álljak ott, szemérmetlenül pőrén, a rét közepén. Mivel rohamosan nőtt a létszámfölényünk, ezért bátran, a hátukkal nem törődve, némelyikre két-három farkas is rátámadt. A családtagjaim pedig, fedezték őket hátulról. Nem tettek végzetes kárt bennük csak a kezeiket és a lábaikat tépték le és dobták félre, hogy máris a következő vámpír után vethessék magukat. Én pedig, ahogy szétterjedt az erőm sorban öntudatlan szoborrá változtattam a Volturit. Aroék voltak a kivételek. Jane, amikor rájött, hogy újra tudja használni az erejét, Renata ellen fordult. Az, kínjában üvöltve fetrengett a földön. Aro és Marcus védtelenné vált. Emily, Sammel kezelésbe vette Caiust, mire bárki bármit tehetett volna, Emily kitépte a kezéből a lángszóró csövét, és mivel nem engedte el, vele együtt a karját, ettől aztán begyulladt a lángszóró, és tűzbe borította Caiust. Sam még időben elugrott. Emily próbálta Caiust megmenteni, de a lángszóró üzemanyagtartálya felrobbant és bíbor, lila füsttel égve, Caius a földre omlott. Menthetetlenül égni kezdett. Már én sem tudtam volna megmenteni. Késő lett bármit is tenni, de Emily még hősiesen próbálkozott. Caius a kezei között égett el. Egyetlen perc leforgása alatt csak Aro, és Marcus maradt talpon az egész támadó csapatból, míg közülünk a haja szála se görbült meg senkinek se. Carlisle követte Edward példáját, így már Emily sem volt meztelen.
– Aro! – szóltam hozzá – Adjátok meg magatokat! Harminchárom, a kettő ellen. Elég rossz arány, nem gondolod?
– Mi vagy te, Bella?
– Egy új vámpírfajta első képviselője. Születésem óta a génjeimben hordom a képességeim egy részét. Azzal, hogy átváltoztam felszabadult az összes hatalmam. Mivel Emilyt én hoztam létre, ő már olyan, mint én, ránk nem hat a tűz. Nem tudsz elpusztítani! Felix a megmondhatója, hogy a testem is keményebb, mint bárkié. Alaszkában megpróbált széttépni, de még csak nem is éreztem, hogy fájna, amit tesz velem. Aro! Ti, engem, nem tudtok elpusztítani. Ami a csapatoddal történt azt én tettem. Mindaddig öntudatlanok maradnak, míg el nem engedem a tudatukat, vagy máglyára nem kerülnek, veled együtt! Csak rajtad múlik, hogy a földön vagy a levegőben távoztok innen. Több mint másfél kilométer távolságból kiiktatom a tudatát annak, aki rám próbál támadni. A tűz pedig nem hat rám. Még én sem tudom, hogyan tudnék meghalni végleg, ha akarnék!
– Bella, csodálatos vagy! Csatlakozz, kérlek, hozzánk, hogy együtt tudjunk rendet tartani a világban! – Ez nem igaz, hát ez az elvakult vámpír nem veszi észre, hogy itt már neki nincs hatalma, hogy lehet ennyire öntelt?
– Nem lehetsz ennyire öntelt, Aro! A ti uralmatoknak ma vége szakadt. Ha akarom, egymagam elmegyek Volterra-ba és úgy, hogy nem is tudtok róla, elpusztítalak mindannyiótokat. Nem tudsz tenni ellene semmit. Vége Aro! Vége a „beállsz a sorba vagy elpusztulsz” hatalmának, amit te diktálsz. Egyre többen szeretnének békében, másként élni a világban, de ti nem hagyjátok, hogy békések legyünk. Elég volt! Amikor átvettétek az irányítást a vámpírok között, megváltást hoztatok az emberiség és a vámpírok világára is, de az elmúlt kétezer-ötszáz év alatt elfelejtettétek, hogy miért győztétek le a románokat, és ugyanolyan diktatórikus hatalommá váltatok, mint ők voltak. A diktatúrák pedig, bukásra vannak ítélve. Nem ölünk meg titeket, mert a saját elveink megcsúfolása lenne, de számíts rá, hogyha keresztezed az utunkat valaha is, vagy egy ujjal is bántasz valakit, aki olyan akar lenni, mint mi, akkor kegyetlen bosszút állunk rajtad. Ha megesküszöl, hogy nem bántasz többé senkit, igazi ok nélkül, akkor elengedünk, de vigyázz mit mondasz, mert Edward és Sam tudja, ha hazudni mersz! Akkor pedig megöllek most rögtön! Mert a hazudozás ideje lejárt a világunkban, mindörökre!
– Megesküszöm Bella! Tiszta lélekkel megesküszöm! Soha nem voltam az erőszak híve. Csak learattam az erőszak által felkínált gyümölcsöket. Nem csak a félelem miatt mondom, de nálad nagyobb hatalom nincs a földön. Talán igazad van azzal, hogy eljött a változás ideje. Mindig is csodáltam az emberi művészetet és tudományt. Engedj minket el békével, soha többé nem támadok rátok, és nem is küldök senkit, hogy ilyet tegyen.
– Bella, igazat mond. Sam is azt mondja.
– Rendben! Egyesével elengedem a harcosaidat. Rakjátok össze magatokat és menjetek haza. Ha arra járunk, majd meglátogatlak. De ne féljetek, mi az erőszakmentesség hívei vagyunk. Mi soha, semmiért nem kérünk számon titeket, kivéve, ha ok nélkül bántotok valakit. A románoknak meg azt üzenem, hogy meg ne próbáljanak vérengzésbe kezdeni, mert fájdalmas haláluk lesz. Még valami Aro. Kábé két-háromszáz emberi lény tud a létezésünkről. Ha egyet is megölsz közülük, véged van! Ha valaki nyilvánosságra akarja hozni a létünket, elkaphatod, hogy ne tudjon árulkodni, de a megölését vagy a meggyőzését bízd rám! Ez alól a szabály alól nincs kivétel, érted?
– Igen Bella. Igazság szerint azért támadtunk, mert valaki a környékről túl célirányosan kezdett nyomozni.
– Mit tudtok? Ezért kár volt idejönni. Még nagyobb kár volt megtámadni minket. Feleslegesen fájdalmat okoztál sok-sok érző lénynek, amit nem szabad. Elég fájdalom van e nélkül is a világban.
– Aro, drága barátom! Javaslom, frissítsd fel a műszaki ismereteidet. Létezik már mobiltelefon, internet. Nem kell mindenért futkorászni. Szólsz, ha gyanú támad a környéken, és mi leellenőrizzük. – szólt oda Aronak Carlisle, egy kicsit gúnyos hangnemben. Úgy éreztem, benne van ebben a gúnyban az elmúlt háromszáz év jól felfogott érdekből táplálkozó meghunyászkodása és beletörődése. Végre nem Carlisle állt a reménytelenül magányos és vesztésre ítélt oldalon. A sok baj között örültem neki, hogy Carlisle végre kapott egy kis elégtételt az elnyomás és a nevetség tárgyává tétel miatt.
– Rendben Carlisle, csak tudod az első törvény, ami…
– Aro, az a törvény többé nem érvényes! – vágtam a szavába, a legkisebb tisztelet jele nélkül. Ő, itt, ma, vesztes volt. – Nem kérkedünk vele, hogy mik vagyunk, de az emberek egyesével, vagy kis csoportokban, nagyon intelligens és okos, megértő lények, mint te vagy én. Én még emlékszem rá, milyen volt embernek lenni. A legrosszabb az volt, amikor magamtól rájöttem, hogy Edward mi, és hirtelen teli lett a fejem megválaszolatlan kérdésekkel. Nem attól kezdtem rettegni, hogy Edward mi, hanem, hogy nem voltak válaszok a kérdésekre, amik a fejemben cikáztak. Aztán ráeszméltem, hogy bármi is legyen Edward, bántani nem akar, hiszen számtalan alkalma lett volna rá, ha igaz, amit összeszedtem a fajtájáról. Miután ezt tisztáztam magamban, rájöttem, hogy biztosan ad magyarázatot a kérdéseimre, ha nem hisztizve rohanok oda hozzá. Az emberek nagyon nagy többsége először kérdez, és csak akkor esik pánikba, ha elhallgatják előle a dolgokat, és bizonytalanná válnak körülötte a körülmények. Ha nyíltan, világos válaszokat kap a feltett kérdéseire, akkor nem pánikol, hanem megérti és felfogja, hogy mik a tények, amik ellen esetleg nem lehet tenni semmit. Nem kell az embereket gombának nézni, Aro!
– Ezt a gombás hasonlatot nem értem.
– Aro, sötétben tartani és trágyával etetni, a gombát tenyésztik így.
– Most már értem. – a háttérben elfojtott vihogást hallottam, a beszólásom hatására.
– Tehát, mi történt?
– Valaki innen, pontosabban Seattle-ből nyomozni kezdett a vámpírok után, de nem olyan kíváncsiskodó módon, ahogyan az emberek általában, hanem konkrétan a Cullenek után nyomoz. Amikor a Volterraval kapcsolatos vámpír dolgoknak utána nyomoz valaki, mindig átkutatjuk a gépét, hogy mit tudhat, nem kell-e leállítani az illetőt, mielőtt túl sokat tudna meg a valóságról. Carlisle, látod, nem vagyok én annyira lemaradva, mint hiszed, csak jobban szeretem az ügyeimet személyesen intézni. Ennek az embernek teli volt a gépe Edward és Alice különböző nevekkel és különböző időkből származó tablóképeivel. Tud a hoquiami időkről, tud az alaszkai kapcsolatról, és tisztában van Forks-szal is. A Volterra-i oldalon megláthatta a festményt rólad Carlisle, ez az illető nagyon ügyesen göngyölíti fel a szálakat. Bella után is nyomozott, de róla nem talált még persze semmit. Sőt, az információk rendszere alapján Bella lehet a nyomozásának a fő tárgya – egyből gyanítottam kik állhatnak a dolog mögött.
– Rendben Aro! Ezt bízd csak ránk! Pontosabban, rám. Azt hiszem, én vagyok az oka a nyomozásnak, és azt is tudom, ki az a két fickó, aki nyomoz utánunk. Teljes felelősséget vállalok az illetőkkel kapcsolatban. Látod, erősebbek vagyunk nálatok, de veletek ellentétben nem élünk vissza a hatalommal, amink van. Aro, ha a világ érdeke azt kívánja, hogy ne legyenek többé vámpírok, kiirtjuk a saját fajtánkat, és valahogy megölöm saját magamat is. Ha az lesz a világ érdeke, hogy mindenkiből vámpír legyen, végigharapdáljuk az egész bolygót, ha kell. – Dühös mordulásokat hallottam a farkasok közül, de nem fogok hazudni, tényleg így gondolom. – De mi sohasem a saját érdekeink érdekében teszünk valamit, ezt értsd meg! Minket az önzetlenség és a szeretet irányít. A Quileute-farkasok is azért állnak mellettünk, azért hajlandóak akár az életüket is áldozni, mert tudják, hogy magasabb cél érdekében és nem magunkért tesszük, amit tennünk kell. Magad is láttad, Caius megpróbált megölni minket Emilyvel. Ennek ellenére, Emily nem elpusztítani ment oda Caiust, hanem lefegyverezni. Baleset történt. Magad is láthattad, hogyan próbálta megmenteni Caiust Emily, de lehetetlen volt. Mi nem akarunk ölni. Ha bármi más mód van, akkor azt választjuk. Most pedig, ha megbocsátasz! Kérlek, most távozzatok! Utána kell néznem a két bajkeverőnek, akik miatt idejöttetek.
– Természetesen. Carlisle! Bármikor szívesen látott vendégek vagytok Volterra-ban.
– Köszönöm Aro!
– Aro! – szóltam még utána – Köszönöm, hogy békével távoztok, ne hidd, hogy élvezem, amit tennem kell! – Láttam, hogy valami hirtelen nagyon kikívánkozik Aroból.
– Bella, azt hiszem, jobb, hogy elveszítettük ezt a harcot. Lehet, hogy a világnak rátok van már szüksége. Éreztem, amint megláttalak, hogy valami különleges van benned, pedig csak egy egyszerű halandó voltál, de a többiek nem hittek nekem. Jane, Felix, Sarah, bármikor szívesen látlak titeket is Volterraban. Azt gondolom, megváltozik az élet rendje felénk is. Caius-szal leáldozott az erőszak politikának a világunkban. Tartsunk szorosabb kapcsolatot az ehhez hasonló félreértések megelőzése érdekében – bátran, félelem nélkül hátat fordítottak és elindultak amerről jöttek, Alec viszont egyik lábáról a másikra állt. Nem tudta eldönteni, hogy induljon vagy maradjon.
– Alec, gyermekem, mi a baj? – kérdezte tőle Aro, teljesen más lett, felszabadultabban beszélt, mint eddig bármikor. Sütött az őszinteség a hangjából.
– Aro, nem maradhatnék Jane-nel, legalább, amíg megbeszélem vele, ami az előbb történt!
– Alec, mától megváltoznak a dolgok. Szabadon tehetsz, amit csak akarsz. Ha Carlisle-ék megengedik, hogy itt maradj… tőlem! De jöhetsz velünk is, ha akarsz.
– Bella, maradhatok? Csak amíg Jane-nel beszélek.
– Alec, maradhatsz, ameddig csak akarsz. Két feltétellel! Örülnék, ha kibírnád emberölés nélkül, de ha nem megy, akkor nyolcszáz kilométer a határ, amin belül nem ölhetsz. Ennek a megszegése esetén, bárki figyelmeztetés nélkül végezhet veled közülünk. A farkasok is, még segítek is bármelyiknek. A másik, a La Push rezervátum területére a Quileute-ok engedélye nélkül, nem léphettek. A Cullen család szabadon járkálhat, de tudni fogjátok hol a határvonal, meg fogjátok érezni az erdőben a helyet, amit nem léphettek át. Itt ez a két szabály van. Embert nem ölünk, és nem mehettek a rezervátum területére, amíg ki nem érdemlitek a bizalmukat. Emily a rezervátumban lakik és eszméletlenül jó nyomkövető. Ha megsértitek a határt, ugyanúgy megölnek, mintha embert öltél volna. A Denaliból valók, kivételek. Őket csak figyelmeztetik, és a kíséretünkkel beléphetnek a rezervátum területére. Ezt csak azért mondom, hogy tisztán lássátok a helyzetet. Látjátok, itt, ha valaki bebizonyítja, hogy érdemes a bizalomra, akkor megkapja. De hibázni, azt nem lehet. Kevés a szabály, de könyörtelen, viszont úgy gondolom, elég könnyen betartható.
– Köszönöm, megértettem. Hálás vagyok a vendégszeretetekért.
– Bármikor, míg a szabályokat tiszteletben tartod.
– Bella, annyi bizalmat megszavaztak a farkasok, hogy egy, és csak egy, a legelső alkalommal a határvonal megsértésekor nem ölik meg őket, hanem csak vissza lesznek kísérve. De csak egy hibalehetőség van fejenként! – tette még hozzá Edward, Sam gondolatait tolmácsolva.
– Köszönöm! – bólintott Alec, a farkasok felé.
0 comments:
Megjegyzés küldése