16. fejezet

Nessie

A nagy házban azután Edward keresztbe tett a jó kedvemnek.
– Bella, beszélnem kell veled!
– Miről? – kérdeztem ártatlanul, belül persze ideges lettem. Sejtettem, hogy miről lehet szó, de kívülről persze semmi se látszott rajtam. Már megtanultam irányítani az arcomra kerülő érzelmeket, ha akartam.
– Egy halálra rémült egyetemi tanárról. Nem tudsz róla mondani semmit? – puff neki, tudtam, hogy ez a dühtől vezérelt cselekedetem az arcomba fog robbanni, csak arra nem számítottam, hogy Edward azonnal falhoz állít miatta, amint lehetősége lesz rá. Láttam rajta, hogy dühíti a dolog, de igazság szerint változtatni nem lehetett rajta. Ami történt, megtörtént.
– Sajnálom egyetlenem, de nem voltál ott. – Mondtam ezt a legnagyobb őszinteséggel, egyenesen a szobor tökéletességű arcába és az olvadt arany szemeibe nézve. – Nem hallottad milyen arrogáns, pökhendi, felfuvalkodott… áááh! hangon beszélt velem az a hólyag, pedig csak bocsánatot kérni mentem oda hozzá, ráadásul a semmiért. Ha nem fogom vissza magam, megöltem volna. Így is kicsi hiányzott hozzá.
– Mégis, mit tettél vele? Mikor pénteken bejött az előadóba hallottam a rettegést a gondolataiban, azután meg, kevés kellett volna neki, hogy örömtáncot kezdjen járni attól, hogy nem vagy bent az előadáson.
– Egyszerűbb lesz, ha megmutatom. – ezzel beengedtem a gondolataim közé és visszajátszottam neki az egész jelenetet. A végén kis kárörömmel vettem észre, hogy Edwardban is forr a düh a tanár miatt.
– Megbocsátom, amit tettél, mert ez tényleg túlment minden határon, de azt ugye tudod, hogy óriási veszélyt okoztál. Biztosan gyanakodni kezdett az emberi mivoltodat illetően. Egy szerencsénk van. Ha nyomozni kezd utánad még teljesen hiteles a múltad. Nincs benne semmi gyanús, de vigyázz, ezt húsz vagy harminc év múlva nem játszhatod el, mert addigra hamis lesz az összes életrajzi adatod!
– Tudom, és nagyon remélem, hogy ennyi idő alatt megtanulom az indulataimat is úgy kordában tartani, mint a vérszomjamat.
– Ne is törődj vele, már mindegy! Bevallom, lehet, hogy velem rosszabbul járt volna. Hazamegyünk?
– Aha. Nessie, hazajössz velünk, vagy itt maradsz?
– Inkább maradok, anya. Hagyom, hogy kiélvezzétek egymást. – mondta félvállról, a figyelmét tovább már nem is pazarolva ránk, és tovább sakkozott Jasperrel.
Ettől a választól dermedten összenéztünk. Mikor lett Nessie ennyire felnőtt? Soha nem volt kisgyerek, gondolkodásilag semmiképp, de ez a válasz inkább egy felnőttől, vagy legalább is, egy tinédzsertől várható. Megrémültem. Mi lesz, ha szexuálisan is beindul? Mit teszünk, ha máris tombolni kezdenek a hormonjai? Összenéztünk Edwarddal, majd a gyors távozást választottuk, hogy nyugodt körülmények között tudjunk beszélni egymással.
– Edward, mit tegyünk? Kétségbe estem. Nessie túl gyorsan változik. Esélyünk sincs befolyásolni a fejlődését. Tudom, hogy egy felnőtt intelligenciájával született, de ez akkor is brutális. Úgy érzem, képtelenek vagyunk hatni a szellemi érésére. Ha elég érett az agya, hogy felfogja, mit etikus tenni és mit nem, akkor semmi problémánk nem lesz vele, de ha csak egy kicsit is gyerekes, vagy ami még rosszabb lehet, lázadó természetű lesz, akkor senki sem fogja tudni megakadályozni, hogy valami bolondságot tegyen. Túl gyorsan nő fel.
– Ne aggódj, Bellám! Belelátok a gondolataiba, pontosan tisztában van vele, hogy milyen különleges módon kell élnünk. Soha nem veszélyeztetne minket, semmilyen butasággal. Ugyanis, szerintem nem is képes butaságot elkövetni. Egyszerűen csak túl sok mindent tapasztalt már maga körül. Átlát a dolgokon. Sokszor tisztábban, mint egy érett személyiség, lehet, hogy a fiatalsága miatt. Még nincsenek előítéletei, ezért láthat a dolgok mögé. Tisztában van vele, hogy szoktunk és szeretünk szexelni. Látja, hogy mit művel egymással Emmett és Rosalie, vagy Alice hogyan csókolja meg Jaspert. A szemei előtt élünk. Az a szerencsénk, hogy szellemileg sokkal érettebb, mint testileg. Mire odaér, hogy beindul a szexre, szerintem tudni fogja magától is, hogy mit helyes tennie, és mit nem.
– Igazad lehet, de mi van, ha nem? Mi lesz, ha lázadni kezd ellenünk, mint bármelyik tinédzser? Néha azt veszem észre, hogy legszívesebben ellenkezne velem, amikor mondok neki valamit, csak visszafogja magát, hogy ne bántson meg.
– Bella, Nessie gyermeki szeretettel van irántad. Te vagy az édesanyja. Tisztában van vele, hogy néhány év múlva a testvérednek, vagy a barátnődnek fog látszani, nem pedig a lányodnak. Ő már most tudatosan készül arra az időre, amikortól nem szólíthat anyának. Legalább is, idegen fülek előtt nem. Látom a fejében, amikor erre gondol, és ilyenkor szomorú. Nem azért, mert ez neki rossz lenne, hanem mert azt hiszi, hogy ez neked fog rosszul esni.
– Miért nem beszéltünk eddig erről? Ilyen egyszerű lenne a megoldás? Edward, nekem világ életemben kényszerítenem kellett magamat, hogy ne a keresztnevén szólítsam az apámat vagy az anyámat, mert tudtam, hogy azzal megbántom őket. Én örülök a legjobban annak, hogy ez bekövetkezik. Sokkal inkább a lányom barátnője szeretnék lenni, mint az „anyja”. De úgy gondolom, néhány évig még irányítanunk kell az életét, mielőtt szabadon engedjük, mert tapasztalatokat kell még szereznie. Ettől a befolyásolástól viszont félek.
– Miért?
– Nézz rám! Még szinte magam is túl fiatal vagyok ahhoz, hogy önálló életet éljek, így hogyan tudok neki érvelni arról, hogy mit, hogyan tesz?
– Bella, te soha nem voltál túl fiatal. Mindig is pontosan tudtad, hogy mi a jó neked, jobban, mint én, százévnyi tapasztalattal.
– Te és én ezt tudjuk, de Nessie a lázadáshoz felhasználhatja ellenem, hogy még pontosan annyi tapasztalat van mögöttem az életben, mint amennyi látszik. Erre pedig nem tudnék neki semmilyen érvvel ellent mondani.
– Talán, nem is kell. Nessie sajnos, máris rengeteg tapasztalatot gyűjtött össze az életről, a mi hibáinkból. Amikor megmutatom neki valakinek az emlékeit, nem tudok előle elhallgatni semmit, mert, még ha akarnék is, rögtön észrevenné a csalást. Ő pedig, mindig, mindent gondosan kielemez, tévedhetetlen logikával és megfigyelőképességgel. Ezt biztosan tőled örökölte. A lényeg azonban, hogy minden egyes emlékből, amit csak lát, tanul. Tanul a hibákból, és tanul a jó dolgokból is. Néhány alkalommal már észrevettem, hogy úgy manipulál valakit, mint egy felnőtt. Ráadásként az illetőnek fogalma sem volt róla, hogy Nessie csak befolyásolja. Máris sokkal jobb színész, mint te vagy én. Ő nem maga tapasztalja meg a világot, hanem rajtunk keresztül, leszűrve a hibáinkból közben a tanulságot. Gondolj bele, Nessie egy háromszáz éve gyarapodó, nyolcfejezetes életenciklopédiából mazsolázza a számára fontos tapasztalatokat. Ha nem lennék képes olvasni a gondolataiban, már régen az ujja köré csavart volna engem is, mint bárki mást. Szerintem soha nem fog lázadni.
– Ezt most honnan veszed?
– Onnan, hogy hazahívom. Beszélnünk kell vele.
– Most?
– Igen.
Ebben a pillanatban már elő is kapta a mobilját és hívta rajta Nessie-t. Elleneztem, hogy legyen neki saját készüléke, de annyiszor járt külön utakon tőlünk, más családtagokkal, vagy Jacobbal a rezervátumban, hogy az egyik alkalommal fél órán át telefonáltam, mire kiderítettem, hogy egyáltalán kivel van, ezért ráhagytam a dolgot. Persze Alice vett neki egy csúcstelefont. Részben, hogy Nessie-nél bevágódjon, soha nem vallotta volna be, de szerintem irigykedett egy kicsit Rosalie-ra a Nessie-hez fűződő kapcsolata miatt. Részben pedig, hogy engem bosszantson, de mellélőtt. Már nem tudott feldühíteni, szerintem el sem tudta képzelni, hogy mennyire szeretem. Egyszerűen éreztem, hogy nem tudna olyat tenni, amiért igazán megharagszom rá.
– Nessie?
– Ki más lenne, apa?
– Kicsim, gyere haza légy szíves! Most azonnal, kérlek! Bellával beszélni szeretnénk veled, valami fontosról.
– Ez furcsa apa! Bellának hívod anyát előttem. Mi történt?
– Erről szeretnénk veled beszélni, hatszemközt.
– Jól értem? Ne kísérjen haza senki?
– Jól érted. Az erdőben nem te vagy veszélyben, hanem az erdő, tőled. Akkor meg, minek kísérgessen bárki is?
– Anya tudja, hogy miket mondasz nekem?
– Minden szavunkat hallja.
– Teljesen felcsigáztál. Azonnal megyek, de valakinek szólhatnál, hogy nem kell kísérgetniük.
– Máris. – ezzel Edward letette, és gyorsan felhívta Esmet, hogy nem kell hazakísérni Nessie-t soha többé, ugyanis elég nagynak tartjuk, hogy egymaga közlekedjen bárhová.
Mikor Nessie hazaért olyan kíváncsi csillogás volt a szemében, hogy majdnem felnevettem, de a helyzet komolysága miatt, nem tehettem meg.
– Nessie! Hogy szeretsz jobban szólítani, anyának vagy Bellának szólítasz szívesebben?
– Ahogyan te szeretnéd.
– Nem ezt kérdeztem, Renesmee. – több ingerültséget sikerült a hangomba vinni, mint szükséges volt, nem szerettem, ha mellébeszélt.
– Mi rosszat tettem, anya?
– Semmit, csak szeretnék őszinte választ egy őszinte kérdésre. Kertelés és mellébeszélés nélkül, függetlenül a válasz következményeitől. Nessie, bármit is válaszolsz a kérdésemre az sem az én, sem az apád irántad érzett szeretetét nem képes megváltoztatni. Ha kiirtanád a fél világot, akkor is a mi lányunk maradsz. Nem számít, mi ketten feltételek nélkül szeretünk téged és ezt semmi a világon nem képes megváltoztatni, bármit is teszel. Bármikor, bármivel fordulhatsz hozzánk. A legrosszabb esetben, ha valami nagyon nagy hülyeséget sikerül elkövetned, hát leszidunk, de segítünk helyrehozni a dolgokat, hiszen azért vagyunk a szüleid.
– Jól van, te akartad! Bellának szeretnélek szólítani. Még pár év és csak magunk közt hívhatlak anyának. Mi van, ha hibázok és valaki idegen előtt szólítalak anyának, akkor, amikor maximum a nővéremnek látszol majd, apa meg a bátyámnak.
– Nessie, ne hívj magunk közt se többé anyának, ha nem akarsz! Mióta élek utáltam, hogy Charlie-t és Renée-t apának és anyának kellett szólítanom, hogy ne bántsam meg őket, de ha ezt el mered árulni nekik, én… én… megkergetlek, esküszöm! Szerintem, apád sem haragszik meg, ha a nevén szólítod.
– Igaza van Bellának, Nessie. Ha akarsz, szólíts nyugodtan a nevemen. Jobb, ha erre már most rászokunk. Most még csak furcsállja legfeljebb valaki, ha így szólítasz minket, de pár év múlva rögtön gyanús lenne, ha apának vagy anyának szólítasz egy látszólag veled közel egykorú személyt.
– Nessie! Valami más is megváltozik mostantól. Edward eddig is látta a gondolataidat, tehát nem sok titkod volt eddig sem előttünk. Mostantól viszont szeretném, ha tudnád, hogy nincs többé tabu téma köztünk. A Cullen család nagy, és óriási dolog, ami közted és Jacob között hamarosan valószínűleg kialakul, de hármunkat a vér és a méreg összeköt. Mi egy család vagyunk genetikailag is. Vér vagy a vérünkből, Nessie. Ez mindennél erősebb kötelék a világon. Bármi is történik velünk, egyenrangú félként tudni fogsz mindenről, és ha döntést kell hozni valamiben, ami mind a hármunkra hatással van, akkor abba neked is beleszólásod lesz. Cserébe ugyanezt a bizalmat kérjük tőled, bármiről legyen is szó.
– Rendben, Bella. Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem, anya! Edward! A bizalmi dolog első vallomása máris jön részemről. Apa, nem minden gondolatomat látod! Csak azt, amit én is akarok, hogy láss. Nem csak a te képességedből kaptam egy kicsit, hanem úgy látszik anyáéból is. Nemrégen vettem észre, hogyha koncentrálok, el tudom rejteni a gondolataimat előled.
– Ez nem lehet igaz! – Hitetlenkedett, Edward. – Hát nem elég, hogy Bellának is csak akkor látok a fejébe, ha akarja, még te is ki tudsz zárni.
– Drágám, úgy látszik ez a kereszted. Annak a két embernek a gondolatai előtted a titkosak, akiknek a legjobban szeretnél a fejébe látni – ahogy befejeztem a mondatot Nessie-vel összenevettünk.
– Árulók!
– Bella, ha jól sejtem az eddigi növekedésem alapján, egy-két éven belül érett leszek, ha érted mire gondolok? Mi lesz, ha lefekszem valakivel? Például Jake-kel?
– Ez nem túl jó ötlet. Kérdezd meg Carlisle-t, hogy annak milyen következményei lehetnek! Mond meg neki, hogy én küldtelek és mondjon el mindent. Kicsim, neked nem kellene, hogy is mondjam… utódláson gondolkoznod. Túl veszélyes, vagy később túl fájdalmas lehetne.
– Ezt hogy érted?
– Gondolkodj egy kicsit! Ha egy embertől esel teherbe, jó eséllyel halandó lesz a gyereked. Ha Jacobtól, akkor senki sem tudja megmondani, mi lesz a gyerekből, ha lehetséges egyáltalán.
– Várjam meg, míg meddő leszek?
– Az lenne a legjobb, de ha úgy döntesz, hogy gyereket szülsz egy halandónak, az sem egyszerű megoldás. Beavatod? Ennyi erővel a szomszédokat is, vagy az egész világot. Nem avatod be? Néhány év és nem tudod letagadni, hogy nem változol egy cseppet sem. A saját családod lesz, aki elárul. Arról nem is szólva, hogy végig kéne nézned, ahogyan a párod, a gyereked, az unokád megöregszik, vagy tenned kéne róla, hogy valaki átváltoztassa őket. De ha így teszel, a végén elfogy az emberiség. Ezért muszáj titkolni a létünket. Nessie, nincs jó megoldás csak rossz és kevésbé rossz. Sajnálom, hogy ez a sorsod. Nekem volt választási lehetőségem. Mondhattam volna Edwardnak, hogy hagyjon meghalni, vagy hagyjon meg halandónak, de nem tettem. Tudod, hogy a születésed előtt már másfél évvel azért könyörögtem az apádnak, hogy változtasson át, de hála az égnek, vagy akárminek, nem tette meg, mert akkor te nem lennél. Összejössz Jake-kel, rendben, nem bánom, amúgy is ez a legvalószínűbb, de mi lesz, ha egyesül a DNS-etek. Senki a világon nem tudja megjósolni a következményeit. Nézzük a lehetőségeket. Születik egy halandó ember gyereketek, kicsi rá az esély, de lehet. A legvalószínűbb, hogy nem lehet közös utódotok, mert életképtelen, a két DNS nem egyezik ki egymással. De akkor mi lesz, ha szülsz egy farkas-vámpírt. Mit teszünk, ha egy saját magunknál is veszélyesebb lényt hozol a világra, amit talán meg sem bírunk fékezni. Sajnálom a sorsod, mert neked nem igazán van választási lehetőséged. Neked alapból megvan a halhatatlanság, a vele járó teherrel együtt. Én ezt magamnak választottam. Te viszont így születtél. Ennek megfelelően kell élned. Nem tudok segíteni neked abban, hogy mi a helyes döntés. Neked kell majd eldöntened, mit akarsz tenni. Csak azt tudjuk megígérni, hogy bármit is szeretnél, mi apáddal támogatunk. Feltéve, hogy észérvekkel alátámasztod a döntésed.
– Köszönöm anya, izé Bella. Látod? Máris hibázok. Nagyon megkönnyebbültem attól, amit most elmondtatok. Csak arra lennék kíváncsi, hogy mi váltotta ki ezt a döntést.
– Az a mondat Nessie, amivel elköszöntél tőlünk.
– A „hagyom, hogy kiélvezzétek egymást”-ra gondolsz? – kacagott fel, édes hangon.
– Igen. Mióta vagy tisztában a szex jelentésével?
– A nyár óta, Bella. Dél-Amerikában a Ticunáknál nem tabu a szex. A hat-hét éves lányok csodálkoztak rajta, hogy nem tudom, miről beszélgetnek, így felvilágosítottak a dolog működéséről. Hogy nem a gólya hozza, meg hogy a felnőttek azért csinálják, mert élvezik. Mikor hazajöttünk utánajártam a neten a dolognak. Te Bella, hogy milyen ocsmány dolgok is tudnak lenni a szexben. Köszönöm, én még úgy tizennégy-öt évesnek látszó koromig még a gondolatát is szeretném kihagyni.
– Nessie, ha így gondolkozol róla, annak csak örülök. Semmit nem kell elkapkodni. Te akkor fogantál, amikor én elvesztettem a szüzességemet, a nászéjszakán. Gondolom azt is tudod, hogy kivel akarod megtenni?
– Bella, most a barátnőm vagy, vagy az anyám.
– Miért fontos ez?
– Az első esetben elmondom, a második esetben pedig „fellázadok” – fancsali képet vágott a szóhoz, amitől azonnal megnyugodtam – és azt mondom, semmi közöd hozzá!
– Edward, mond el Nessie-nek, hogy mit mondtam, mielőtt hazahívtunk!
– Nessie, Bella inkább szeretne a barátnőd lenni, mint az anyád. Annyira olyan vagy, mint ő, Nessie. Annyira hasonlítasz anyádra, hogy az hihetetlen. Nincs még két ilyen nő a világon, mint ti. Máris inkább olyan vagy, mintha az ikertestvére lennél, nem pedig a lánya. Sejtem, hogy mit fogsz válaszolni a kérdésére, hiába titkolod előlem, úgyhogy mond el nyugodtan. Nem haragszom meg érte. Annak ellenére, ami ő, nálánál jobb és hűségesebb párt nem találhatsz soha.
– Jól gondoljátok, Jacobbal szeretném majd megtenni, ha eljön az ideje. Annyira szeretem máris.
Szavakkal nem lehet leírni, ami az arcára volt írva, bár még csak egy gyerek arca volt az övé, de átsugárzott rajta a felnőtt tudat, amivel született. Szeretet, szerelem, hűség, ragaszkodás, önfeláldozás, akár a halált is vállalta volna érte. Az én drága jó Jacobom lelke is révbe ért. Megtalálhatja Nessie-ben a lelke másik felét, azt, ami én lehettem volna neki, egy másmilyen világban, mert az én lelkem és vele együtt a testem Edwardé mindörökre. Eszembe jutott újra, amikor Jacob lábadozott a Victoria csapata által okozott sérüléséből és én elbúcsúztam tőle. Egyszer már átfutott ez a gondolat rajtam, nem sokkal az újjászületésem után, de akkor nem volt sem időm, sem lehetőségem mélyebben foglalkozni a dologgal. Arra gondoltam, hogy vajon találhat-e valaha olyan valakit magának, aki elég jó hozzá, és én nem leszek féltékeny az illetőre. Hát talált. A saját lányomra képtelen vagyok féltékeny lenni. Tudom, mivel az én lányom, látom a szemeiben, ahogyan Jacobról beszél, hogy ugyanolyan szerelmet táplál iránta, mint amilyet Jake megérdemel az élettől, mert Nessie biztosan ugyanolyan módon képes szeretni őt, mint én Edwardot. Tökéletes páros lesznek, ha a gyerek problémán sikerül úrrá lenni. Az élet mindig kiegyensúlyozza a mérleget. A mi őrült és természetfeletti világunkban nem lehettem az övé, mert Edward túlélte a saját korát, ő pedig a vámpírok miatt fiatal maradt volna, mialatt megöregszem mellette, de Nessie létével és érzelmeivel a sors kiegyenlítette a számlát mindannyiunk felé. Nessie-t adta Jake-nek helyettem, így mindannyian örökre boldogok lehetünk. Túl nagyvonalúnak tűnik a sorstól ez a szerencse, ami ért minket. Tartok tőle, hogy még meg kell fizetnünk az árát a jövőben, de nem bánom, bármi is legyen az, míg mi boldogok tudunk lenni, mindannyian.
– Tudom kicsim. Olyan vagy, mint az anyád, már mondtam. Ha eldöntesz valamit, akkor az megváltoztathatatlan. Ő is inkább az örök kárhozatot választotta, mint hogy az okos szóra hallgatva elhagyott volna.
– EDWARD! – szóltunk rá bosszúsan, mindketten.
– Jó, jó… megadom magam a közös akaratnak. Nem hozom többet szóba. Jacob a legjobb választásod az életben. Ő a tenyerén fog hordozni az örökkévalóságig. Csak a gyerek kérdés…
– Edward, még abban sem vagyok biztos, hogy akarok-e egyáltalán gyereket, ha lehetséges.
– Nessie, addig még van egy-két év, mindent megteszünk, hogy kikutassuk, milyen következményei lehetnek a dolognak – próbáltam megnyugtatni.
– Tudom, hogy mindent megtesztek értünk. Szeretnék visszamenni, meg kell vernem Jaspert sakkban. Élvezem vele a játékot. Akkora stratéga, hogy valami eszméletlen és nem tud csalni, mint Edward vagy Alice.
– Menj csak!
Felfigyeltem rá, hogy lehullott Nessie álcája. Többes számban beszélt magáról és Jacobról, amikor Edwardra néztem, tudtam, hogy gondolatolvasás nélkül is arra gondol, amire én.
– Bella, Nessie ugyanolyan végtelenül, végzetesen szerelmes Jacobba, mint te belém. Azt, hogy Jake mennyire szereti őt, azt te tudod a legjobban. Ők biztosan egy pár lesznek.
Végre megnyugodtam. Egyszerűbb volt a gondom megoldása, mint valaha is hittem volna. Megkönnyebbültem, de furcsa módon nem is igazán Nessie-vel kapcsolatban, hanem Jacobbal. Olyan csalárd és önző módon bántottam meg már annyiszor. Kevés hiányzott hozzá, hogy Jacob lelke végleg összetörjön, és elvesszen, de jött Nessie és megadhatja azt Jake-nek, amit én soha nem lennék képes. A lányom olyan tökéletes Jake számára, mint ő neki. Edward szavaiból kiderült, hogy olyan érzelmeket táplálnak egymás iránt, mint ő és én, vagy Sam és Emily. Már három tökéletes szerelmespár, három tökéletes jin és jang van egy kupacban a környéken. Úgy tűnik, Cupido nyila mostanában a világnak ebben a csücskében szorgoskodik. Elővettem az emlékezetemből azt az érzést, ami a Cullen ház felé vezető utamon tört rám, és az agyam önvédelmét kikapcsolva rávetettem magam Edwardra.